Slovenská verzia    Česká verze    Polska wersja    English version    Deutsche Version    Magyar változat    Version française

Lőcsei Szent Jakab-templom   Szállásbiztosítás és egyéb szolgáltatások

Bevezető | A templom építészeti stílusának fejlődése és történelme | Építészeti stílus    Falfestmények | Oltárok | Önálló kis szobrok | Pastofóriumok | Szószék | Orgona | Keresztelőkád    Padok | Ablakok | Sírfeliratok és síremlékek | Művészeti emlékek | Befejezés Fényképgaléria | Lőcse térképe | Térkép | Kirándulások

Oltárok Szent Jakab apostol főoltára | Szent Jánosok oltára | Szent Anna-oltár Szent Péter és Pál oltára | Szent Miklós-oltár | Szent Katalin-oltár Szent Mihály arkangyal oltára | Az ínségben segítő tizennégyek oltára A Jó Pásztor oltára | Havas Boldogasszony-oltár | Urunk születésének oltára    Mátyás király passió oltára | Két Mária oltára | Karácsonyi predella oltárja    Durini Szent Erzsébet-oltár | Loretáni Szűz oltárja Nepomuki Szent János-oltár | Felső-répásfalui Szent-Katalin kis oltárja

Lásd még: Lőcse és környéke, Lőcse (Levoča), Betlér (Betliar), Vöröskolostor (Červený Kláštor), Szent Jakab-templom, Menedékkő (Kláštorisko), Krasznahorka (Krásna Hôrka), Szepesi vár, Nagyőr (Strážky)

    A lőcsei Szent Jakab-templom Szlovákia egyik legnagyobb gótikus temploma. Működő templom, napi misékkel, több mint 700 éve Lőcse, a hajdani szabad királyi város plébániatemploma.
    Gazdag a történelme, egyben több művészeti emlék kincsestára. Ezt tükrözi az is, hogy háromszoros nemzeti emlékhely: a templom önmagában az, de a híres Lőcsei Pál mester fafaragványa és Szilassy János barokk stílusú aranyműve is a nemzeti kultúrörökség része.
    A templom a középkorban nagyon tisztelt id. Szent Jakab apostolról, a harcosok, vándorok és munkások védőszentjéről kapta nevét. Ünnepnapja július 25. Ezen a napon tartották régen a lőcsei nagy évi vásárt.
    A római-katolikus Szent Jakab-templom Szlovákia egyik legjelentősebb vallási épülete. A templom önmagában és belső kiépítése 1965-től nemzeti emlékhely. Legcsodálatosabb a főoltára, amely egyben a világ legmagasabb gótikus stílusú oltára, a későgótikus stílusban munkálkodó híres Lőcsei Pál mester műve. Az oltár 18 m 62 cm magas.
    A gótikus oltáron kívül Szilassy János művei - a 18. század második felében készült szentségtartók, kelyhek és egyéb vert arany- és égetett, cseh gránátokkal díszített zománcművek - is 1992-től a nemzeti kulturális örökség részei.

KÖRNYÉK: Késmárk-Kežmarok (31 km), Magas-Tátra-Vysoké Tatry (Ótátrafüred-Starý Smokovec - 38 km), Poprád-Poprad (26 km), Szepesi vár-Spišský hrad (19 km), Szepesváralja-Spišské Podhradie (15 km), Szepeshely-Spišská Kapitula (15 km), Zsigra-Žehra (19 km), Igló-Spišská Nová Ves (10 km), Szepessümeg-Smižany (14 km), Szepescsütörtök-Spišský Štvrtok (12 km).


         

       

PANORÁMAFELVÉTELEK:
    Chrám sv. Jakuba v Levoči - Hlavný oltár sv.Jakuba st. Apoštola
   
    Chrám sv. Jakuba v Levoči - Organ a Senátorská lavica
   
    Chrám sv. Jakuba v Levoči - Oltár Vir dolorum - Mateja Korvína
   
    Chrám sv. Jakuba v Levoči - Oltár sv.Alžbety Durínskej
   
    Chrám sv. Jakuba v Levoči - Oltár Panny Márie Snežnej
   

Bevezető   Felül     Szlovákia általában gazdag természeti szépségeiről és számos történelmi, építészeti, festészeti, szobrászati stb. emlékeiről - híres. E tekintetben Szlovákián belül is kiemelt helyzete van a régi időktől Szepességnek nevezett régiónak. E területen található a Magas-Tátra csaknem teljes egészében, de ezenkívül a Szlovák Paradicsom, a Lőcsei-hegység nagyrésze, valamint a Szepes-gömöri Érchegység is. A lakosság - a cipszerek - is külön említésre méltók. Régebben nemzetiségileg nagyon különböztek. Az eredetileg itt élő szláv lakossághoz a 12-14. században jelentős számú német telepes csatlakozott. A magyar királyoktól kapott előjogok a telepesek számára lehetővé tették, hogy rendkívül sűrű település- és város-hálózatot hozzanak létre. Ezek a települések nem csak a gazdasági élet, hanem a kutúra központjai is voltak. A hegyekben jelentős számú, sajátos kultúrájú ruszin-ukrán lakosság telepedett le. Északon, a Szepesi-Magurán, gorál népcsoport lakik, nyelvjárásuk a lengyelhez közeli. A nemesség a múltban részben magyar eredetű volt. A kulturális fejlődésen nyoma van a Hunfalván (Huncovce) lakó nagyszámú zsidó közösségnek is. Természetes, hogy a századok folyamán a nemzetiségi összetétel változott. Működött az asszimiláció, sajátos szerepe volt a 19. századbeli magyarosításnak, a 20. század pedig a zsidó, majd a 2. világháború után a német lakosság csaknem teljes megsemmisítésével játszotta el dicstelen szerepét. A kultúrörökség megteremtéséből a cipszerek mindegyik nemzetisége kivette a részét. Az egyik többel, a másik kevesebbel járult a közös örökséghez. Úgy véljük, itt nem beszélhetünk szlovák kultúráról, de németről vagy magyarról sem, annak ellenére, hogy még ma is többen ezt állítják. Inkább olyan örökségről van szó, amely a középkortól napjainkig bizonyítja az emberi zsenialitás nagyságát és mélységét.     A Szepesség történelmi központja, hajdani adminisztrációs, gazdasági és kultúrközpontja Lőcse. Nagyjából a régió központjában található, a jelentős európai kereskedelmi útvonalak kereszteződésén. Számos középkori előjogának köszönhetően előkelő helyet foglalt el Európa városai között, magasröptű városrendezésével, építészetével és kultúréletével. Gazdasági szempontból is a jelentős városok közé tartozott, egyrészt mint az iparos tevékenység, másrészt mint a nemzetközi és belkereskedelem központja. A város jelentős szerepéről máig sok tény tanúskodik. Említsük meg a polgári építészeti stílust, amelynek történelmi értéke gyakran csak most bukkan elő, az egyes épületek felújításánál. De ide sorolhatjuk a szakrális építészetet is, annak meglepő nagyságával és minőségével. Ennek köszönhetően a múltban gyakran nevezték Lőcsét szlovák Nürnbergnek is. Ezek közül is talán a legjelentősebb kincs a Szent Jakab templom - a városi plébánia, amelyben egyedülálló középkori gótikus stílusú szárnyas oltárok találhatók. Ezeknek egy része két nemzeti kulturális örökség köréhez is tartozik. Kevesen tudják, hogy 12 saját készítésű gótikus oltárral, amelyek nagyrészt az eredeti helyükön találhatók, Európában csak Lőcse és Bártfa (Bardejov) dicsekedhet.     A világ legnagyobb galériái sem birtokolnak ilyen mennyiségű gótikus stílusú oltárt, miközben a főoltár nem csupán művészeti remekmű, hanem egyben a világ legmagasabb gótikus stílusú oltára is.     Az oltárokon kívül a Szent Jakab templom még több sírfelirattal és egyéb művészeti remekművel is dicsekedhet. A templom valódi értékét csak a művészethez értők szűk köre ismeri, a nagyközönség még nem. FOTOALBUM

A templom építészeti stílusának fejlődése és történelme   Felül     Csak a 16. század közepétől ismerünk okiratokat Lőcse történelméből. E kortól kísérhetjük figyelemmel a templom építészeti stílusának fejlődését, történelmének változását. A régebbi időszakokra csak egyes adatok, a hagyomány és a régészeti kutatás utal, bár az utóbbit csak a sekrestyében és részben a templom környékén végezték el. Az eddigi irodalom szerint a mai Szent Jakab templomot 1290-1400-as évek között kezdték el építeni. Az időpont meghatározásában az építészeti elemekből indulnak ki. Ismert tény, hogy az okiratokban Lőcsét először 1249-ben említik, és hogy 1271-ben a szepességi Szászok fővárosává - civitas capitalis - vált. A hagyomány és a régészeti kutatás szerint Lőcsén már ezen időpont előtt legalább két templom létezett: a Szentlélek templom - egy román stílusú rotunda a 11. századból a Kassai kapu mellett álló mai minorita templom helyén és a Szent Miklós templom, amely a mai várostól délre volt, az Ólőcse (Stará Levoča) nevű helyen. A második említett templom a 11. század végéből, a 12. század elejéről származik, és a 13. század közepén, a 14. században, esetleg még a 15. században is kibővítették. A történelmi és régészeti kutatások szerint Lőcsét a mai város helyén kezdték építeni, építészeti stílusa szerint a tatárjárás utáni időben, talán 1245 előtt. A város építésével egyidőben keletkezhetett ez a plébániatemplom is, mivel a régi Szentlélek plébániatemplom nem ezen a helyen volt. Az biztos, hogy a mai sekrestye a 13. század közepében lerakott kőfalon emelkedik. Talán 1270 körül építették át. Mivel több román motívumos kőfej a mai templom szentélyében is megtalálható, nem zárható ki, hogy annak idején a sekrestye az eredeti templom részét képezte, amely a mai szentély helyén állt, avagy egy önálló kis kápolna volt, esetleg a templom presbitériumát képezte. Az bizonyos, hogy a város fejlődése, de főleg az 1321-ben kapott kiterjedt raktározási jog egy nagyobb, reprezentatívabb templom megépítését kívánta. Arra következtethetünk tehát, hogy a mai Szent Jakab templomot az 1330-1350-es és 1370-es évek között építették. Ez időszakból ugyanis olyan falfestmények maradtak fent, amelyek meghatározzák az időpontot, amikor az építésnek meg kellett történnie.     Az másodlagos kérdés, hogy az építkezés egy vagy két szakaszban történt-e. A lényeg az, hogy a 14. század harmadik harmadában a templom már állt, a további építkezések már csak a melléképületeket és az empóriumot, az oldal- vagy a kereszthajók feletti árkádos, karzatszerű részt illették.     A legrégibb kibővítés a Szent György-kápolna a templom északi oldalán. Valószínűleg 1390 körül építették Ulenbach György, kassai polgár temetkezési kápolnájaként. Ulenbach Györgyöt 1392-ben temették ide. A kápolnát valószínűleg 1414-ben szentelték fel.     Lőcse legerőteljesebb fejlődése a 15. században volt. 1474-ben fogadta Mátyás királyt, feltételezhetően ekkor építették a déli előcsarnokot a fölötte lévő kápolnával, amelynek Corvini oratórium a neve. Egyazon korban építették az északi előcsarnokot is, talán a Thurzó család költségén, valamint a nyugati orgonakarzatot. A templom belsejében ekkor már az oltárok ekészültek, és az orgona is megvolt. A templom főhajója elejére a Thurzó család szarkofágjait helyezték el.     Lőcse következő nagy történelmi pillanata 1494-ben volt, amikor itt találkozott a négy Jagelló fivér, köztük a lengyel és a magyar király. Kíséretükkel hosszabb időt töltöttek itt. E találkozóra emlékeztet a középső hajó hátsó részén található pad, valamint a Havas Boldogasszony-oltár. A látogatást követően a templomot gazdagon berendezték. Ennek okát nem csak a város kiváló gazdasági helyzetében kell keresni, hanem a város magasan művelt papjaiban is, élükön Dr. Henckel Jánossal, a nagy humanistával. Új oldaloltárakat építettek, sőt a város egy új főoltárt is rendelt. A templomban új orgonát szereltek be és ekkor keletkeztek a falfestmények is. 1519-ben építették fel a könyvtár épületét az északi kapu fölött, valamint elhelyezték az új toronyórát. Ez időben érkezik Lőcsére Pál mester, a kitűnő fafaragó, a városban és környékén több híres művészeti alkotás megteremtője. Elmondhatjuk, hogy a templom legértékesebb kincsei a 16. század első negyedében keletkeztek. Nagy szerencsénk, hogy az 1538-as, 1550-es és későbbi várostüzekben ezek megmaradtak. Még az 1544-ben győztes reformáció sem változtatott a templom berendezésén. Az oltárszárnyakat bezárva tartották, ezért nem volt ok arra, hogy eltávolítsák belőlük a szobrokat. 1622-ben egy új orgonakarzatot kezdtek építeni északi bejárattal, röviddel ezután a templomban egy gazdagon díszített orgonát is felszereltek, amelyet a karzatra kívülről erősítettek fel. Az orgonával szemben fából egy szószéket is faragtak. Természetesen időről-időre, szükség szerint a templomot tatarozták (tetőfedés, harang, tető). Csupán a torony sérült annyira meg, hogy a 17. század közepén egy külön haranglábat építettek, a tornyot később lebontották. 1667-ben a régi orgonakarzatot összekötötték az új karzattal, az ún. suszterkórussal.     A 17. század utolsó negyede úgy a város mint a templom számára változatos időszak volt. 1674-ben az ellenreformáció hatására a templomot az evangélikusoktól elvették és a katolikusok újra berendezték. A rendi felkelések alatt a templom néhány év alatt többször is tulajdonost váltott, miközben több eredeti oltár is megsérült, sőt eltávolították. Eltávolították a világi zászlókat, páncélöltözeteket, pajzsokat, sarkantyúkat stb., amelyeket régebben a sírok fölé helyeztek. A 17. század végén egyes plébánosok az eltávolított oltárok helyett barokk stílusú oltárokat kezdtek építtetni. De még ezzel sem nyerte el a templom a végső arcát, mert az 1706-1710-es években az evangélikusok és a katolikusok megosztva használták. 1710-től aztán teljesen a katolikusoké lett. Új oltárokat építettek, és így 1830-ban 15 oltárja volt.     Az 1747-es nagy várostűz behatolt a három déli kapun keresztül a templomba is, de csak kisebb kárt okozott. Ezután a kapukat - egy kivételével - befalazták. A tűzvész utáni legkomolyabb beavatkozás a főoltár előtt a Thurzó család sírjainak eltávolítása volt, valamint a templom padlójának kikövezése homokkővel. A 18. század végén a tető magasságáig szétszedték a templomtornyot és új torony építésén gondolkodtak. Erre az 1852-1857-es években került sor, ezután építették meg a hátsó oldalkápolnákat is. Ezekben az években hívta fel a világ figyelmét Merklas Václav a lőcsei templom belső értékeire. A főoltár szerzőjét - Lőcsei Pál mestert is ekkor azonosították. A templom egy új, neogótikus stílusú Szent Erzsébet oltárral is ekkor gazdagodott, felhasználva az eredeti 15. századi festményeket. Az 1866-1867-es években felújították a híres orgonát is, az orgona ekkor kerül a mai helyére. A felújítás folyamán találták meg és restauralták az északi falon lévő falfestményeket, később a presbitérium falfestményeit is. Az általános felújítás keretében látták el a templomot a 19. század kilencvenes éveiben színes ablaküvegekkel, és 1911-ben a mai padlózattal.     A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után egy nagyobb felújítást terveztek. 1923 után kezdték el, egy új tűzvész után, amelyben a templom teteje leégett. A felújítás a 20. század harmincas éveinek végéig tartott.     Egy új általános felújítás 1948-1949-ben kezdődött. Kicserélték a tetőfedést, letisztították a templom oszlopait és belső íveit, kijavították a tetőszerkezetet és a kőborítást is. Fel akarták újítani a villanyvezetékeket, be szándékozták vezetni a templom fűtését és újra kicserélni a padlózatot Az állam egyházellenes intézkedései azonban megakadályozták a templom belsejének felújítását. Nagyobb felújítási munkákhoz csak 1952-ben fogtak. A Kotrba fivérek állami költségén felújították a főoltárt. A Kotrba fivérek ezután is módszeresen vettek részt a további felújításokban, de más restaurátorok is dolgoztak a többi oltár, szobor, falfestmény felújításán. A költségeket a plébánia viselte, Klubert Štefan lőcsei plébános jóvoltából.     A további oltárok felújítását Dlugoš František végezte el 1989 után. Elmondhatjuk tehát, hogy az összes oltárt felújították, valamint az orgonát és a szószéket is, azaz a a templom belsejét teljes egészében. A templom külsejének felújítása messze meghaladja a plébánia anyagi lehetőségeit. Ezek felújítása az állami szervek, a város és több alapítvány hozzájárulásával történik. FOTOALBUM

Építészeti stílus   Felül    1. Szent Jakab apostol főoltára a presbitériummal    2. Szent Jánosok oltára    3. Szent Anna-oltár    4. Szent Péter és Pál oltára    5. Szent Miklós-oltár    6. Szent Katalin-oltár    7. Szent Mihály arkangyal oltára    8. Az ínségben segítő tizennégyek oltára    9. A Jó Pásztor oltára   10. Krupek-család faberakásos padja   11. Faberakásos pad Gergelytől, a késmárki asztalosmestertől   12. Háromhelyes pad a 15. századból   13. II. Thurzó Elek sírfelirata   14. Havas Boldogasszony-oltár   15. Szent Dorottya legendája 20 festményben   16. Sekrestye   17. Szent György-kápolna   18. Északi előterem   19. Az orkonakarzat alatti falfestmények   20. A Születés-oltár és a Születés-kápolna   21. Szenátori pad   22. Szent Erzsébet-oltár és kápolna a Thurzó család sírfelirataival   23. Déli előterem   24. Karácsonyi predella oltárja   25. Kiskerényi (Kurimany) két Mária oltárszekrénye   26. Mátyás király passió oltára     A lőcsei Szent Jakab plébániatemplom a szlovák építészet történetében kitüntetett helyet foglal el. A művészettörténelem szerint ezen épülettel jutott Szlovákiában a gótikus stílusú építészeti stílus magasabb fokra, ez a lépcsőzetes háromhajós templom módosításában nyilvánult meg, egy pszeudobazilikai teremben. A középső és oldalhajók között van egy bizonyos magassági különbség, de ez lényegesen kisebb, mint a bazilikák esetében. A lőcsei templom alaprajzát és építészeti stílusát különös kiegyensúlyozottság jellemzi. Ez egy vagy több nagyon fejlett építészeti iskola eredménye, ezek bizonyára a Duna-medence építészeti stílusa hatására fejlődtek így. Az építészeti stílus kiegyensúlyozott volta, a négyszög alapú viszonylag egyszerű oszlopok és az egyszerű keresztboltív miatt az épület egyszerűnek hat. Valójában azonban egy nagyon fejlett építészeti iskola műve, ezt bizonyítja nem csak az építők következetes munkája, hanem az a tény is, hogy a templomot a középkori számszimbolika szerint építették, akárcsak a gyakran megcsodált franciaországi katedrálisokat. A hármashajó, a Szentháromság szimbóluma, más templomokban is gyakori. Ettől fontosabb, hogy a templom boltozata (az ég szimbóluma) tizenkét oszlopon nyugszik, hasonlóan mint az Egyház életének alapja is a tizenkét apostol. Latinul a ecclesia szó jelenthet templomot, de az egyházat is. A templomba eredetileg öt kapun lehetett bejutni - ez Krisztus öt sebének szimbóluma. A templom belső méretei: 49,5 m hosszú, 22 m széles és a középső hajó magassága 19 m. Méreteinek köszönhetően a lőcsei templom Szlovákia egyik legnagyobb terme. Érdekes, hogy a szentély viszonylag kicsi, valamint az, hogy az első és utolsó három ívmező keskenyebb, mint a templom közepén lévő ívmezők. Ez összefügghet, de nem szükségszerűen, az építkezés alatti tervváltoztatásokkal. A mai sekrestye egy önálló egység, ívmezőkkel ellátott szentélyként épült. A templom világítását háromrészes gótikus stílusú ablakok biztosítják, az ablakokat különféle három- és négylevelű geometrikus alakzatokkal töltötték ki. A déli kapu felett egy rózsaablak található. A két főkapu közül a déli díszesebb, ezen keresztül lépett a templomba a városi előkelőség és a jelentősebb látogatók. Gazdagon díszített, az oszlopok fején emberi vagy állati szobrok találhatók, ezeknek kellett szimbolikusan megakadályozni, hogy a templomba tisztátlan erők jussanak be. A 15. század második feléből származó déli előterem különös csillagszerű boltozattal rendelkezik, ennek bordáit festett díszítéssel emelték ki. Az északi előterem eredetileg gerendázott menyezettel rendelkezett, de a 16. század első negyedében hálószerű boltozatot kapott, az átépítést bizonyára az akkori plébános - Henckel János - fedezte. Ő építtette a bejárat és a Szent György kápolna fölött elhelyezett könyvtárat is. A tartópilléren található címer bizonyára az övé, nem pedig a Thurzó családé, ahogy azt eredetileg gondolták. Az északi kapu a délihez viszonyítva egyszerűbb díszítésű. Előterméből egy gótikus stílusú kapu vezet a Szent György-kápolnába, valamint több reneszánsz stílusú kapu vezet az oldalhajó feletti árkádos, karzatszerű részbe, az empóriumba, valamint a könyvtárba. A nyugati empórium is csillagszerű boltozattal rendelkezik.     A templom legutolsó bővítése a torony két oldalához hozzáépített hátsó kápolnák. 1859-1860-ban építették, boltívük és ablakuk pszeudogótikus.     A 18. század végén rossz műszaki állaga miatt lebontott templomtornyot 1852-1858 között építették újjá neogótikus stílusban Mück Frigyes, lőcsei építész tervei szerint. A munkákat Schmidt Lajos kőfaragó mester vezette. A torony is új tetőszerkezetet és új födémet kapott az 1923-as tűzvész után. FOTOALBUM

Falfestmények   Felül     A lőcsei Szent Jakab templom mindenekelőtt gótikus stílusú táblás oltárairól híres. Az oltárok mellett a falfestmények híre valahogy eltörpül. Pedig azonkívül, hogy több is van belőlük, soknak közülük történelmi és művészeti értéke van. Többségük a 14. és 15. században keletkezett. A középkorban a város írástudatlan lakosságának hit és erkölcsi nevelésében játszottak szerepet, ezzel mélyítették keresztényi tudatukat és életvitelüket. A 17. és 18. században elvesztették jelentőségüket, és a templom újrafestésénél, esetleg új vakolattal betakarták őket. A 19. század hatvanas éveiben fedezték fel őket újra a templom általános rekonstrukciója alkalmával és fokozatosak renstaurálták őket.     A legrégibb festmények a főoltár mögötti presbitériumban találhatók. Csak két arató alakjának része maradt meg az újabb festmények alatt, eredetüket 1350 elé tehetjük. Ezen időpont után a presbitérium új díszítést kapott. A festmények egymás felett több sávban vannak. Az alsó sáv talán 1390-ből az egész presbitériumot körülfutja, apostolok és próféták ábrázolását tartalmazza. Az apostolok feje körül glória látszik, kezükben a Hitvallást jelképező mondatok vannak. A próféták is szöveges sávokat tartanak kezükben. Ezeken az Ószövetségben a Hitvallásnak megfelelő idézetek találhatók. Fölöttük, a szentségház körül, az egyik sávban a Szentháromság, Krisztus születése, Krisztus keresztrefeszítése oldalán Pilátussal alakjával látható. A középső sávban Szent Margit, János evangelista, áldást osztogató Krisztus és az oltáriszentséget emelő pap képe látható. A legfelső sávban Szent Apollónia, Szent Ágnes, Szent Dorottya és Szent Borbála alakjait festették meg. A festmények bizonyára az eredeti kis szentély körül festették és a 15. században épült új szentély építésekor funkciójukat elveszítették, és részben be is fedték őket. A kerek alakú támaszokon a Szenvedő Krisztus, Szent Katalin, Szent Dorottya, Szent Margit, Szent Borbála, majd Szent Péter és az Atya alakja látható. A támaszok oldalán a képsorozat a Feltámadással, Krisztus a pokol tornácán, az Utolsó ítélettel és a Szentlélek eljövetele képével folytatódik. A déli falon Krisztust egy pálmafa képében látjuk, amely alól víz csordogál. Gyümölcsével szarvasok táplálkoznak, vizéből kis bárányok isznak. E festményeket 1862-ben a szentély felújítása alkalmával fedezték fel, de csak az 1889-1890-es években restaurálták a Szepesi Történelmi Társaság költségén, a munkát a soproni Storno Ferenc restaurátor végezte el.     A Kotrba fivérek a főoltár felújításakor találták meg a szentély kőborítása és boltozata eredeti festését. A boltozatot négyszög alakú kazetták, négy levéllel és közepén fából készített hatágú csillagal alkották. A dicsívre Krisztust szimbolizáló szőlővenyigét festettek. E festményeket is restaurálták. A festmények bizonyítják, hogy a gótikus építészetben a kőborítást lefestették.     A templom északi fala a festmények klasszikus helye, mivel ezen a falon általában nem volt ablak. A lőcsei templomban is felhasználták az északi fal felületét két, több képből álló erkölcsi nevelést szolgáló képsorozat festésére. A képek két sorban találhatók, a képkeretük találkozik. Ezeket is Storno Ferenc restaurálta. Az Erkölcsöt 1872-ben, a Szent Dorottya legendáját 1873-ban.     A keresztény erkölcs a témája a mai sekrestye feletti képeknek is: „Az irgalom hét tette“ és „A hét főbűn“. Jobbról balra nézendők. Az irgalom tetteit műveltebb embereknek, a polgároknak festették, mivel ezek ismerték szimbolikus értelmüket.     A jótettet mindig annak az alaknak kell elvégezni, amely Krisztust szimbolizálja (Krisztus szavai szerint: Bizony mondom néktek, amit megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg, Máté ev. 25,40). Szimbolikus jelentése van annak is, hogy Krisztus a főoltár felé néz. A jótetteket polgári öltözékbe öltözött férfi és nő végzik. A háttérben polgári házak, templomok látszanak, ezek felett angyalok szállnak és örülnek a jótettnek. Minden kép felett egy német nyelvű felirat ismerteti a jótettet. A következő jótettekről van szó: szomorúak vigasztalása, vándorok vendéglátása, éhezők etetése, szomjazók itatása, meztelenek felöltöztetése, rabok látogatása, halottak temetése. A jótett jutalma az ég, amelyet egy templom szimbolizál. A képek valójában a keresztényi szociális programot vázolják. Az alsó sor képei a főbűnöket ábrázolják. Ismét két ember követi el ezeket, de egy olyan állaton ülnek, amely az adott bűnt szimbolizálja. Fölöttük kis ördögök repkednek és örülnek a bűnnek, segítenek elkövetésében. A következő bűnökről van szó: Kevélység - az alakok egy tükörben kémlelik, elég szépek-e; oroszlánnal szimbolizálva. Fösvénység - egy pénztárt és egy zacskót töltenek meg arannyal, a kis ördögök ürülékkel segítik őket; varangyosbékával szimbolizálva. Paráználkodás - az aktívabb nő csiklandozza a férfit; disznóval szimbolizálva. Mértéktelenség evésben, ivásban - egy részeg férfi feldagadt arca és egy kövér nő falánksága; egy libát elhurcoló farkassal szimbolizálva. Irigység - a férfi irigységében a haját tépi, a nő a fogát vicsorítja; egy kutyával szimbolizálva, amely inkább megeszi a csontot, minthogy átadná. Harag - a férfi öngyilkosságot követ el, a nő a saját gyermekét gyilkolja meg; medvével szimbolizálva. Restség - az alakok annyira lusták, hogy a fejüket sem tartják fel, vánkosokkal támogatják; szamárral szimbolizálva. A rossz cselekedetek kifelé tartanak a templomból, egy sárkány torkában végeznek, a sárkány a pokolt szimbolizálja. A képeket 1390 körülieknek tartják. A 14. századi cseh festészet hatására készültek.     Ahogy a történelem folyamán állandóan aktuális egy szociális program és egy erkölcsi kódex, hasonlóan aktuális a gondolatszabadság és véleménynyilvánítás kérdésköre. Ezt hangsúlyosan ábrázolja a Szent Dorottya képsorozat, amely dicsőíti a hit és vélemény tartósságát a legkegyetlenebb üldözés alatt is. A keresztény életfelfogásáért Kapadokkiába száműzött magasrangú római előkelőség lányának, Dorottyának házasságot és boldogságot ígérnek, ha elhagyja keresztény hitét. Kínzások ellenére sem mond le hitéről. A Közép-Európában legrészletesebben ábrázolt legenda képei egymás felett két sorban találhatók. A felső sort jobbról balra, az alsót fordítva kell nézni. A képek: 1. Dorottya apja, Dórusz elutasítja a pogányságot, ezért a császár száműzi Kapadokkiába. 2. Dórusz Thea feleségével, Krisztina és Kalixta lányával elhagyják Rómát. 3. Dorottya születése. 4. Dorottya megkeresztelése. 5. Kapadokkia kormányzója Fabríciusz megkéri Dorottya kezét azzal a feltétellel, hogy pogánnyá válik. Ezt Dorottya elutasítja. 6. Dorottyát forró olajban kínozzák. 7. Kilenc napra bebörtönzik. 8. Fabríciusz újra meg akarja győzni. 9. Dorottyát ostorozással és égetéssel kínozzák. 10. Dorottya Krisztustól jelet kér. 11. Amikor Fabríciusz arra akarja rávenni Dorottyát, hogy az oszlopra erősített bálványt imádja, az angyalok ledöntik a bálványt. 12. Fabríciusz Dorottya nővéreit győzködi. 13. Dorottya a börtönben visszafordítja nővéreit a keresztény hitre. 14. Dorottya ostorozása. 15. Dorottya nővéreinek elégetése. 16. A hóhér kivezeti Dorottyát a börtönből. 17. Fabríciusz utoljára győzködi Dorottyát. 18. Dorottya lefejezése. Krisztus egy gyermek alakjában kis kosárban almát és rózsát hoz neki a Paradicsomból. 19. A gyermek a rózsát és almát a helytartó Teofil nevű íródeákjának viszi, aki Dorottyát halála előtt kigúnyolta és azt kérte tőle, hogy hozzon neki gyümölcsöt a Paradicsomból. 20. Az angyalok a sírba helyezik Dorottya testét. Ez a legenda a középkorban széles körben ismert volt. A képek festője valószínűleg Nélmetország nyugati részéről származott és a képeket 1420 körül festette.     A Kortba fivérek 1956-ban az orgonakarzat alatti boltozaton az északi bejárat mögött érdekes későreneszánsz stílusú falfestményeket fedeztek fel. Ezeket talán 1625-ben festették az orgonakarzat építésének idejében. Kimondottan világi motívumokat ábrázolnak: a Hit, Remény, Szeretet, Igazságosság allegórikus alakját, a Bobesta család címerét, a magyar és osztrák címert, faunok és sellők figuráit, Neptunuszt, egy kis nyulat, arabeszket, groteszket, gyümölcsmotívumot stb. Az ilyen festmények szakrális környezetben ritkaságnak számítanak. A Kotrba fivérek a festményeket 1956-ban restaurálták.     Gazdag festménydíszítések találhatók az északi előteremben is. Sajnos az időjárási viszonyok és a falak nedvessége nagyon kedvezőtlen hatással van rájuk. 1955-ben a Kotrba fivérek a jobb felső sarokban két szent alakját fedezték fel, de ezeket a boltozat részben eltakarja. Szent Erazmusz püspököt és egy rákot a kezében tartó női szentet ábrázolnak. Valószínűleg az 1410 körüli évekből valók, a legszebb falfestmények közé tartoznak Szlovákiában. A falon a Szent György-kápolna bejáratánál van egy további falfestmény az 1370-1380-as évekből, rajta Mária a gyermekkel, Szent Antal és egy ismeretlen női szent alakja. A kápolna bejárata fölötti háromszögű díszítményen lévő festmény Krisztust ábrázolja a sírban, a kép 1515-ből származik. A kápolnában Szent György lovasszobra látható, háttérben egy falfestmény, nagyjából egyazon időből.     Kisebb értékű falfestmények közé tartozik a Mátyás király oltára mögötti Keresztrefeszítés képe, talán 1380-ból. A kép komoly sérülését 1962-ben a Kortba fivérek hozták rendbe az akkori restauráció alatt. A kép a késői ún. puhább festészet példája és színkompozíciójával magas absztrakciós szintet képvisel.     A 20. század harmincas éveiben folytatott templomjavítások folyamán a déli előteremben egy kiterjedt - az Utolsó ítéletet ábrázoló - festményt fedeztek fel. 1935-ben Kern P. restaurálta, de az időjárási viszontagságok azóta csaknem teljesen megsemmisítették. Az 1969-1971 között elvégzett restaurálási kísérlet sem segített. Pillanatnyilag új kísérletet végeznek a festmény megmentéséért. Egy monumentális képről van szó, amely a középkori ember életvitelét ábrázolja, pl. a szántást, vendégséget stb. A képet 1520 körül festették.     Az Utolsó ítélet képpel szemben egy 15. századbeli festett felirat is látható. Témája a huszita seregek a Káposztafaluhoz (Hrabušice) közeli Zöld-hegyen való tartózkodása és a Jagellók lőcsei tartózkodása 1494-ben. A felirat kb. ebben az időben keletkezett. 1962-ben Spoločníková M. és Sysel F. restaurálták.     Még további két középkori feliratot említsünk meg. Ezek a régi könyvtárteremben találhatók. Az egyik lőcsei krónikás bejegyzéseket, a másik a lőcsei plébánosok névsorát tartalmazza. Nem teljesek. A volt könyvtárteremben még az ideális származástan rajza is megtalálható. FOTOALBUM

Oltárok   Felül  1. Szent Jakab apostol főoltára  2. Szent Jánosok oltára  3. Szent Anna-oltár  4. Szent Péter és Pál oltára  5. Szent Miklós-oltár  6. Szent Katalin-oltár  7. Szent Mihály arkangyal oltára  8. Az ínségben segítő tizennégyek oltára  9. A Jó Pásztor oltára 10. Havas Boldogasszony-oltár 11. Urunk születésének oltára 12. Mátyás király passió oltára 13. Két Mária oltára 14. Karácsonyi predella oltárja 15. Durini Szent Erzsébet-oltár 16. Loretáni Szűz oltárja 17. Nepomuki Szent János-oltár 18. Felső-répásfalui Szent-Katalin kis oltárja     Minden katolikus templomban a hitélet központja, alapvető kelléke az oltár. Az esetek többségében egy oltár volt egy templomban. A középkorban azonban több céh, egyesület, de gazdagabb polgárok is megépítették saját oltárukat, amelyek fenntartására rendszerint alapítványt létesítettek. Egyes alapítványoknak saját papjuk, saját vagyonuk volt, pl. földek, könyvtár. Minden oltár alapja az oltárasztal - a mensa - amelyen az áldozatot mutatják be. Mivel a keresztény oltárok a keresztény egyház kezdeti időszakában alakultak ki, szokássá vált, hogy minden oltárban egy szent maradványát - relikviáját - helyezzék el. Az asztallap és a padló közötti teret egy művészien hímzett anyag, vagy festett illetve faragott deszkák - az ún. antipendium - fedték. A gótikus oltárok további része az ún. predella volt, ez a oltárasztal és oltárszekrény közötti közbülső elem.     Az oltár fő tartalmi és művészi része az oltárszekrény. Itt találhatók a szentek szobrai, Krisztus avagy a szentek életének eseményei. A szekrényre zárható, az egyik vagy mindkét oldalról festett szárnyakat erősítettek, esetleg a szárnyak egyik oldalán domborművek találhatók. Az oltárokat hétköznap zárva tartották. Egyes oltároknak még hátsó, fix szárnya is volt. Az oltárokat felülről általában egy fiatorony zárta. Ez kihangsúlyozta a gótikus stílus alaporientációját - a függőleges irányt. A gótikus stílusban az oltárok főépítője egy fafaragó mester volt, mivel az oltárok főleg fafaragásos remekművek. Később, a barokk korszakban a főépítők asztalosok lettek, mert a fafaragásos munkák már csak kiegészítették az asztalos konstrukciókat.     Vegyük figyelembe, hogy Közép-Európában viszonylag kevés teljes gótikus oltár maradt meg. Az oltárok vagy a reformáció idejében semmisültek meg, vagy a barokk korban cserélték le őket. Néhány esetben a szúbogár vagy a tűzvész áldotatává váltak stb. Ayz európai művészettörténészeknek gyakran nehézséget okoz egy-egy, az irodalomból vagy okiratokból ismert gótikus stílusú oltár rekonstrukciója, mivel vagy egy része hiányzik, vagy egyes szobrokat, képeket külön állítják ki egyes múzeumokban. Ezért valóban egyedi és rendkívüli, hogy Lőcsén és Bártfán több gótikus stílusú oltár is megmaradt, méghozzá az eredeti helyén, azaz aban a környezetben, ahová eredetileg szánták őket. Ezt talán a reformáció mérsékletesebb lefolyásának köszönhetjük, amely nem torkollott képrongálásba, és annak a ténynek is, hogy a lőcsei katolikusok a lakosság szegényebb rétegét képezték, és mint ilyeneknek, nem volt anyagi erejük lecserélni a régi, „elavult“ oltárokat, ahogy ez több más helyen megtörtént.     Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy Lőcsén megmaradt az összes középkori oltár. Tudjuk, hogy a Szent Jakab templomban a 15-16. században olyan oltárok is voltak, amelyek ma már nem léteznek: Szent Lőrinc-oltár, Szent Borbála-oltár, Szent Kereszt-oltár, Szent György-oltár, Szentháromság-oltár, Szent Hieronim-oltár. Feltételezhetően ezek is átvészelték a reformáció korát, az ellenreformáció idejében azonban megsemmisültek avagy újabbakkal cseréltettek le. Még ezen változások után is elmondhatjuk, hogy a Szent Jakab-templom a gótikus oltárjai számával és minőségükkel egyedi Európában, de valójában az egész világon.

Szent Jakab apostol főoltára   Felül     Ez a legmagasabb oltár a világon. Magassága 18,62 m, ez 60 lőcsei lábnak felelt meg, szélessége 20 lőcsei láb. A szentélyt kitölti a padlótól a menyezetig. Lőcsei Pál mester műhelyében készült 1508-1510 között, ez a mester főműve. Miután kifaragták, sokáig nem festették le, nem aranyozták be. Ez csak 1517-ben történt meg.     Nem csak méreteivel lenyűgöző. Látszik rajta, hogy Pál mester tökéletesen ismerte a gótikus építészet mértani harmóniáját. Körök és háromszögek rendszere szerint alkották meg, ezért is rendkívüli kiegyensúlyozottsága. Minden részének pontos, meghatározott helye van. Ezenkívül a mester lángelméhez méltó módon helyezte el a viszonylag kis presbitériumban és elérte, hogy az oltár mintegy összeolvad az épülettel. Az épület és az oltár harmonikus egységet képez, egymást egészítik ki. Az oltár különlegessége, hogy készítésében több kiemelkedő művész vett részt. Még ezek közül is kiemelkedik Pál mester, aki az oltárt javasolta, megtervezte és fő szobrait ki is faragta. De segédei is színvonalas munkát végeztek - ők faragták ki a finom részleteket és díszeket. Az oltár aranyfestői is szakszerűen végezték munkájukat - a főrészt levélarannyal borították, a pajzsot viszont „hamis arannyal“, azaz az ezüst réteget átlátszó lakkal festették át, ez az aranyozás illúzióját kelti. A festők is professzionális szintűek voltak.     Bár az oltárt a város és a templom patrónusának, Szent Jakab apostolnak szentelték, valójában az apostolok oltára. Az apostolok képezik az ikonok tárgyát, teljes egészében. Először a predellán találkozunk velük, ahol az Utolsó vacsora azon pillanata jelenik meg, amikor Krisztus a tragikus „Az egyikőtök elárul majd engem“ szavakat ejti ki.     Mivel a jelenet már reneszánsz szellemű, e tragikus szavakat csak két apostol tudatosítja: a Krisztus mellett helyet foglaló Péter, valamint Júdás, akihez szóltak. A többi apostol beszélget, eszik, iszik, mintha semmi sem történne. Ez is Pál mester zsenialitásának bizonyítéka: a kereszténység szempontjából ennyire jelentős szavakat is finoman a háttérbe volt képes szorítani. A különben publikus jelenet intimitását egy szőlő függönyként alkalmazott díszítése is kiemeli. Technikai szempontból érdekes, hogy Pál mester egy-egy darab fából két vagy három apostol csoportját faragta ki.     Az apostolok ikonográfiája a bezárt szárnyon lévő festményekkel folytatódik. A festmények Cranach Lukács és Scheufelein mintáját követik. A festmények a Getszemáni-kertet és Júdás árulását, az ostorozást, a tövissel való koronázást, az Íme az ember jelenetet, Krisztust Pilátus előtt, a kereszt cipelését, a keresztrefeszítést és a feltámadást ábrázolják.     A történet az oltár kinyitott szárnyain folytatódik, de nem festményen, hanem domborművön. A rendkívül emberközeli módon ábrázolt Apostolok szétküldése a világba jelenetben Pál mester a Lőcse feletti Mária-hegyet ábrázolta természeti háttérként; a további jelenet Szent Jakab lefejezése Jeruzsálemben, Szent János kínzása forró olajban, majd Szent János víziója a Patmos szigetén készült Apokalipszis írása közben.     Az ábrázolás csúcsa kétségkívül az oltárszekrény főszobrai: Boldogasszony a kisdeddel, amely egy démonfejű félholdon áll, Szent Jakab és Szent János immár a mennyben. A szobrok méretei is rendkívüliek. A Boldogasszony magassága 2,47 m, Szent Jakabé 2,32 m és Szent Jánosé 2,30 m. A Boldogasszony egy gyönyörű asszony, legérettebb korában. Karcsú alakját még a palástja fodrai és hosszú hajkoronája is kiemeli. A Boldogasszony koronáját két repülő angyal tartja. A kisded az egyik kezében almát tart, a másikkal áldást oszt. Szent János apostol arca is nagyon szép, szinte lányos. Kezében kehely egy kígyóval. Az alakok ábrázolása mindemellett kissé modoros.     A főalak, a templom patrónusa - Szent Jakab - egy piros arcú élő ember. Vándorbottal a kezében mintha lépegetne és valamit mondana a Boldogasszonynak. Egy ilyen mozgásszerű ábrázolással Pál mester az alakját kihangúlyozta anélkül, hogy a többi alakot a háttérbe szorította volna. Figyelemreméltó, hogy ezek a nagy faszobrok is egy-egy hársfatömbből készültek.     Mivel a szentély magassága még magasabb szekrényt kívánt, amelyet szobrokkal nem lehetett betölteni, Pál mester az oltár felépítményét gazdag díszítéssel, háromszögű díszoromzatokkal, baldachinokkal egészítette ki. Ezeken több egyházatya szobra található: Szent Ágoston, Szent Ambrus, Szent Jeromos és Nagy Gergely. A szobrok kifejezik, hogy az egyház tanítása az egyik oldalról az apostolok által közvetített jelenésen, a másik oldalon a hagyományon alapul. Az oltáron az apostolok még egyszer megjelennék - a pajzs díszítésén. Ezek a szobrok azonban jóval az oltár megalkotása előtt készültek. Keletkezésüket általában 1370-re teszik, és az is lehetséges, hogy az eredeti főoltárt díszítették.     Csaknem hihetetlen, hogy egy ilyen hatalmas mű, amelyet gyúlékony, kártevőkkel könnyen megtámadható anyagból készítettek, a helyén maradt mintegy 500 éven keresztül. Közben a templom többször kigyulladt, a várost többször háború vagy felkelés veszélyeztette. A szúbogár azonban jelentősen megtámadta. 1654-ben, 1752-ben és 1861-ben javították.     Mivel a szúbogár az idők folyamán annyira megkárosította, hogy az oltár ledőlése fenyegetett, az állam költségein a második világháború után felújították. Ezt a felelőségteljes munkát 1952-1954 között Kotrba František, Herman, Karol és Jozef fivérek és munkatársai végezték el. Az oltárt szétszerelték, a szúbogarat Cyklon B gázzal megölték, majd a faanyagot gyantát tartalmazó folyadékkal konzerválták. A felújítás folyamán volt az oltár keletkezése óta először volt szétszerelve. A felújítók munkáját 1956-ban állami kitüntetéssel díjazták. FOTOALBUM

Szent Jánosok oltára   Felül     A legjelentősebb lőcsei humanista Henckel János volt. A bécsi, padovai, velencei, bolognai és krakkói egyetemen tanult, 1513-1522 között lőcsei plébános volt. Később a királyné gyóntatója és boroszlói kanonok. Rotterdami Erazmusszal is levelezett. Ő rendelte meg Szent Jánosok oltárát, amely a rajta lévő dátum szerint 1520-ból származik. Ezt is Lőcsei Pál mester készítette. A Szent Anna oltárhoz hasonlóan ez is olasz reneszánsz stílusban készült el. Ez bizonyítja, hogy Pál mester ismerte kora művészeti irányzatait és konzervatívabb műveket csak megrendelőinek kívánságára készített. Henckel nem korlátozta, így Pál mester megmutatthatta, hogy eljutott a reneszánsz művészet lényegéhez.     Az oltár elkészítése és díszítése kifejezetten reneszánsz stílusú. A felépítése és díszítése is ilyen. Az oltárt öt Jánosnak ajánlották, ezt a fix szárny hátlapján lévő felirat bizonyítja: In honorem sanctorum Joannis baptiste, evangeliste, elemoisinarii et chrisosthomi et huius Gersonis, Joannes Henckel anno millesimo 1520 posuit (Keresztelő Szent János, Szent János evangelista, Alamizsnás Szent János és Aranyszájú Szent János és ezen Gerzson tiszteletére állíttatta Henckel János 1520-ban).     Ezekből kettőt - Keresztelő Szent Jánost és Szent János evangelistát az egész egyház tisztelte. Az oltáron szekrényben elhelyezett dombormű ábrázolja őket. Alamizsnás és Aranyszájú Szent Jánost inkább a keleti egyházakban tisztelik. Ők az oldalakon találhatók és a mozgó szárnyak domborművét alkotják. Mindegyikük bizonyos mértékig a hit, tudás, szeretet, szolgálat és hitben való kitartást jelentették.     Szent Jánosok sorát egy nem szent egészíti ki - Gerson János, a párizsi Sorbonne kancellárja, aki a 14-15. századfordulón élt. Ő is az egyház reformjára törekedett, életében az egyházi túlkapások ellen tevékenykedett, de csak az egyházon belül. A pápai hatalommal szemben a zsinatok hatalmát védte. Az is lehetséges, hogy Henckel János példaképe volt. Henckel három évvel Luther Márton fellépése után személyesen is kifejezte meggyőződését. Korában igen szokatlan volt, hogy egy hivatalosan nem szentnek nyilvánított embert is egy oltáron ábrázoljanak, még akkor is, ha csak az oltár hátsó szárnyán.     A szárnyakon található fetményeket egy TH monogrammal jelzett, mindeddig ismeretlen egyén készítette. A következő fetményekről van szó: Szalome tánca Heródes előtt, Szent János lefejezése, Szent János fejét egy tányéron Heródes elé viszik, és Krisztus keresztelkedése a Jordán folyóban. A szárny másik oldalán pedig a következő képek vannak: Szent János evangelista feltámasztja Drusziánát, Szent János evangelista egy csésze méreggel, Krisztus megjelent Szent János evangelistának, Szent János evangelista egy sír előtt térdepel. E képen az is látható, hogyan képzelték el az oltárt.     Az oltár predellája is nagyon értékes: itt található a Krisztus megsiratása dombormű. A pajzs közepén Mária Magdolna van, a tetején Szent Mihály arkangyal, a pajzs oldalain Szent György és valószínűleg Szent István - magyar király. Az oltár díszítése is korához mérve figyelemre méltó. Medveköröm stilizált levelei, virágok, delfinek, melyeknek uszonyuk virágban végződik, és gyermekarcok, amelyek nem kis angyalokat ábrázolnak, hanem pufók gyermekeket.     Az oltárt 1873-1875 között javították. 1953-1954-ben a Kotrba fivérek újították fel, és 1983-ban a fő szobrait M. Spoločníková újította fel ismét. FOTOALBUM

Szent Anna-oltár   Felül     Ez egy reneszánsz stílusú oltár, hasonlít a Szent Jánosok oltárához, de valamivel egyszerűbb. Ez is Pál mester műhelyében készült, bizonyára 1516 előtt, mert akkor már említik.     Alapmotívumát Szent Anna képezi, lányával Szűz Máriával és unokájával, a kis Jézussal egy függöny előtt ül, a függönyt hátulról egy angyal tartja. A szobrokat részben síkban faragták, de a fény és árnyék hatására teljesen térszerűek. Az alakok ábrázolása nagyon hű. Az alakok egy baldachin alatt ülnek, a baldachin felett angyalok repkednek. A predella szobrai - valószínűleg a Jó Hírrel - hiányoznak. A felső részen a Krisztus megkeresztelése a Jordán folyóban motívumának része található.     Az oltár szárnyain lévő festmények művészi értéke is jelentős. A Szent család rokonságát ábrázolják, nagyon jól táplált gyerekekkel - Eliud, Emeriusz és Memeria, Zakariás és Erzsébet. Az alsó sorban Iszmeria és Erzsébet, Kleofás Mária gyermekeivel, Mária Szalome gyermekeivel. Az oltár egyik hátsó szárnya hiányzik. Az oltár díszítése valamivel szerényebb mint a Szent Jánosok oltárán, szintén növényi motívumok, medveköröm levelek és delfinek alkotják.     Az oltárt 1965-ben Kotrba Herman újította fel, a festményeit pedig 1970-1973 között M. Spoločníková. FOTOALBUM

Szent Péter és Pál oltára   Felül     Pál mester érkezése előtti lőcsei fafaragó műhely terméke, kb. 1495-1500 között alkották. Predelláján a középkorban kedvelt „Corpus Domini“ - a Feltámadó Krisztus motívuma található, ezt az oldalakon a Boldogasszony és Szent János evangelista domborműve kíséri. Az oltárszekrényben Szent Péter szobra, kezében kulcsokkal, valamint Szent Pál szobra, kezében karddal látható.     Az oltár szárnyain található festmények jeleneteket tartalmaznak a felsoroltak életéből. A nyílt oldalon Szent Pál a damaszkuszi úton, Szent Barnabás látogatása Szent Pálnál, Szent Pál megtérése és Szent Pál egy templomban prédikál. A zárt szárny felső sora: Szent Pál és Szent Péter találkozása, Szent Péter szentbeszéde, mindkét szent Néró császár előtt. Az alsó sor: Szent Pál egy aggastyán ágyánál, Szent Péter és Szent Pál egy torony előtt, Szent Pál lefejezése és Szent Péter keresztre feszítése. Sem a képeket, sem az oltár szárnyát mindeddig nem újították fel. Feltételezhető, hogy a képek festésében részt vett Lőcsei Miklós mester és egy festő Pál mester műhelyéből.     A karcsú fiále is gazdag díszítésű, a szobrok három szinten találhatók: Szent Sebestyén, Boldogasszony, Szent András és még két másik apostol. Egy szobor hiányzik. Az oltárt 1873-ban javították, 1993-ban a lőcsei Állami Restauráló Műhely szakemberei újították fel. FOTOALBUM

Szent Miklós-oltár   Felül     A pontosan dátumozott oltárok egyike, de egyben azon oltárok közé is tartozik, amelyek nem maradtak meg, amelyek mai állapota eltér az eredetitől.     Az oltárt 1507-ben alkották Pál mester műhelyében. Pál mester keze munkája a remek Alamizsnás Szent János szobra egy bottal és egy persellyel, valamint Szent Lénárd szobra. A középső Szent Miklós szobor azonban lényegesen régebbi, valószínűleg az 1360-1370-es évekből származik. Az sem biztos, hogy eredetileg plébániatemplomban volt-e. Ugyanis Lőcsén volt egy Szent Miklós templom is, délre a mai várostól, de ez a középkorban megsemmisült. Ezért lehetséges az, hogy a szobor a 15. században a kórháztemplomba került, és 1507-ben vagy még később a mai oltárba helyezték. Tudjuk, hogy a Szent Miklós oltárt az ellenreformáció alatt szétszedték, majd 1702 körül Zavadában (Závada) használták.     A mai oltárt 1731-ben állították össze és szentelték fel. Mivel költözésénél fialája megsérült, az oltárra egy barokk stílusú pajzsot szereltek fel helyette. A predella is egy másik oltár része lehetett. Az ínségben segítő tizennégyeket ábrázolja: Szent György, Szent Kristóf, Szent Balázs, Szent Egyed, Szent Pantaleon, Szent Erazmusz, Szent Vitus, Szent Dionüszosz, Szent Cirják, Szent Achát, Szent Eusztach, Szent Katalin, Szent Borbála és Szent Margit. A szárnyak elülső oldalán az Alamizsnás Szent János legenda képei láthatók: trónon ülve szegényeknek alamizsnát oszt, haláleset után egy özvegynek segít azzal, hogy visszaadja neki az adósságlevelet, amelyet a férje már kifizetett; a szárny másik oldalán Szent Lénárd rabokat szabadít ki.     A jobb szárny alsó képe különösen érdekes. A Bécs melletti Klosterneuburg alapításáról szóló legendát ábrázolja. Szent Lipót a nejével az ablakból néz ki. A huzat elragadja neje fátylát. Egy idő után Szent Lipót vadászatra megy a dunamenti erdőkbe és ott megtalálja az elveszett fátylat. Ezt annak jeléül fogta fel, hogy ezen a helyen egy kolostort kell alapítania. Ez a kép talán úgy került az oltárra, hogy megrendelője egy Bécs melletti gazdag kereskedő lehetett. Annak idején laktak ilyenek Lőcsén. Ez e középkori legenda egyik ritka ábrázolása. Az oltárt a Kortba fivérek újították fel 1955-ben, majd újra 1991-ben a lőcsei Állami Restaurátori Műhely munkatársai. FOTOALBUM

Szent Katalin-oltár   Felül     Ez a templom egyik legrégibb fennmaradt oltára. Predellájának hármas osztatú oltárképe az egyik legrégibb kép Szlovákiában. Kb. 1400-ban keletkezett és az angyalok között trónoló Krisztust ábrázolja. Jobb oldalon Jákob álma, bal oldalon Szent Zsófia és lányai újabb jelenete: Hit, Remény és Szeretet (az eredeti képet eltávolították).     A képek a keleti ikonfestészetre emlékeztetnek. Az oltárszekrény legértékesebb szobra Szent Katalin szobra kb. 1460-ból. A többi alak festve van: Szent Margit és Szent Borbála. Az oltárszárnyakon háromszög alakú pajzsok találhatók. Az itt ábrázolt jelenetek: Szent Katalin elítélése, Szent Katalin lefejezése, Szent Katalin kínzása, kerékbe törése. A pajzsokon Sámuel és Ézsaiás próféták képei találhatók. A szárnyak hátsó oldalán pedig a Fájdalmas Szűz és a Fájdalmas Krisztus képe van.     A festményeket A. Darolová, a szobrot H. Kotrba újította fel 1961-ben. FOTOALBUM

Szent Mihály arkangyal oltára   Felül     Az eredeti oltár, amely előtt megválasztása után a lőcsei bíró letette az esküt, az ellenreformációs harcok során elpusztult. Csak egy szobor maradt meg belőle, ebből Szent Flóriánt alakították ki. Eredetileg e szobor egy külön oltáron volt, majd a Mátyás király passió oltára pajzsán.     Felújítása folyamán a restaurátorok felfigyeltek arra, hogy eredetileg nem Szent Flóriánról van szó, hanem Szent Mihály arkangyalról. Ezért így újították fel, és áttették az újabb Szent Mihály arkangyal oltárára, amelyet 1719-1731 között Frivaisz M., lőcsei plébános készíttetett. Az oltár szerzőjét nem ismerjük. FOTOALBUM

Az ínségben segítő tizennégyek oltára   Felül     Ez művészien faragott képkeretben lévő nagy kép, amely azon a helyen található, ahonnan az 1683-as Thököly felkelés alatt az oltárt eltávolították. A képet Györfy István lőcsei plébános festette 1696-ban; 1715-ben szentelték fel.     A képet 1875-ben újították fel. Azok a szentek találhatók rajta, amelyek a Szent Miklós oltár predelláján is láthatók. FOTOALBUM

A Jó Pásztor oltára   Felül     Az oltár az 1683-ban eltávolított oltár helyén található. Az oltárt Györfy István lőcsei plébános készítette 1696-ban; 1715-ben szentelték fel.     Az oltárkép Jézust mint pásztort ábrázolja. A kép gyönyörű, értékes keretén egy angyal látható, eredetileg két korona is volt ott két cseh gránáttal. Az oldalfestményen egy tolvaj mászik be a pásztorlak ablakán. A képet 1875-ben újították fel. FOTOALBUM

Havas Boldogasszony-oltár   Felül     A legértékesebb oltárok közé tartozik. A templom északi hajója elején van. A predellán a trónuson ülő Krisztus, két oldalán két címerrel: Lőcse város és a lengyel sas címerrel. Ebből arra lehet következtetni, hogy az oltár megalkotásához a Jagelló fivérek járultak hozzá anyagiakkal, amikor 1494-ben Lőcsén volt titkos találkájuk. Ezért időnként a tizenhárom szepesi város oltárának is nevezik.     Abban a fafaragó műhelyben készült, amely Pál mester megérkezése előtt működött és ahol Szent Péter és Pál oltárát is megalkották. A hatalmas szekrényt Boldogasszony ember feletti méretű (180 cm) szobra tölti ki. Kezében a kisdeddel, fején koronával. Lehulló palástját két angyal tartja. A szekrény oldalán női szentek szobrai láthatók: Szent Borbála, Szent Dorottya, Szent Katalin és Szent Margit. Néhány kisebb szobor a fiálisán is található: Fájdalmas Krisztus két angyal között és Szent Jakab apostol.     A Mária-ciklus ikonjait a szárnyakon lévő képeken láthatjuk. A nyitott oldalon a Jó Hírrel, Erzsébet meglátogatása, Születés, Három király látogatása. A zárt oldalon: Krisztus körülmetélése, menekülés Egyiptomba, az ártatlanok gyilkolása, a tizenkétéves Krisztus a templomban, Krisztus megjelenik Máriának a feltámadása után, Krisztus mennybemenetele, Boldogasszony halála és Boldogasszony megkoronázása. A képeket egy rendkívül tehetséges festő festette. A képeket 1872-1873-ban a soproni Storno Ferenc restaurálta, az oltárt akkoriban Belicky Lajos javította meg. A két világháború között az oltár a szlovák gótika kiállításon volt Prágában. 1996-1997 között Svetková Anna, Székely Lajos, Maták Juraj, Siváň Štefan, a lőcsei Állami Restauráló Műhely munkatársai újították fel. FOTOALBUM

Urunk születésének oltára   Felül     1698. november 14-én a lőcsei városházán egy befalazott szoborcsoportot találtak. A csoportban a térdepelő Szűz Mária, Szent József, három angyal és két pásztor volt. A szobrokat átszállították a templomba és a főoltár mellé állították. Kiemelkedően magas művészi színvonalú szobrokról volt szó. Később megállapították, hogy Pál mester művei.     Az Urunk születése szobra számára 1752-ben Csáky Miklós, esztergomi hercegprímás egy barokk stílusú oltárt készíttetett, ebben a szobrokat úgy helyezték el, mint egy színpadon. Az oltár sokáig a déli templomhajó elején állt. Szűz Mária szobra nagyon emlékeztet a krakkói Stwosz Vitus nevezetes oltár Boldogasszonyára. A többi szobor művészi szintje is kiemelkedő.     A szobrokat 1935-ben az eperjesi (Prešov) Jordán festőművész újította fel, majd 1955-ben a Kotrba fivérek, ekkor került az oltár a mai helyére a hátsó kápolnába. FOTOALBUM

Mátyás király passió oltára   Felül     A templom déli hajója elején található és a templom legnagyobb oltárai közé tartozik. Nevét - Mátyás király passió oltára - azért kapta, mert predelláján az uralkodó címere, valamint második felesége - Nápolyi Beatrix - címere található. Ez azt jelenti, hogy az uralkodó pár ajándékáról van szó Lőcse városának. Mátyás király 1474-ben látogatta meg Lőcsét, de Beatrixot csak 1476-ban vette feleségül. Arról a tényről, hogy az oltáron Szent András szobra van, arra lehet következtetni, hogy az uralkodó egy fiú utódért könyörgött. Az oltár jellegében különbözik a többi lőcsei oltártól. Inkább udvari mint polgári jellegű. Nem tudjuk, hogy Lőcsén készítették-e vagy máshol.     Mivel 1480 körül, amikor az oltárt készítették, élt Lőcsén egy János nevű fafaragó, feltételezhetjük, hogy ő az oltár alkotója. Azt sem tudjuk, hogy az oltár mai szárnyai eredetiek-e vagy egy másik oltárból származnak, mivel valamivel kisebbek az oltárszekrénytől. Az oltár elhelyezése a templomban is gyakran változott. 1700-ban a főhajóban volt a helye. Az is lehetséges, hogy 1683-ban a templomból elszállították, majd utólag összerakták, mivel 1731-ben újra szentelték. Oldalain passió alakok voltak, ezeket azonban 1784-ben eltávolították.     Az oltár sokáig a templom déli hajójának déli oldalán volt, egy befalazott kis bejárattal szemben. Miután 1955-1956-ban a Kotrba fivérek felújították, áthelyezték a mai helyére. Szekrényében a Szenvedő domborműve található, ezen egy férfi sebeit mutatja. Az oldalain valamivel kisebb Boldogasszony és Szent János evangelista szobrai láthatók. Felmerült az a feltételezés is, hogy e két szobor arca a királyi páré-e. Úgy tűnik igen. Különösen Szent János arca mutat sok hasonlóságot Mátyás király vonásaival.     A finoman kidolgozott magasítón egy szentségtartót két angyal imád, a magasítót Szent András szobra zárja. Az oltár bal oldalán egy kisebb szobor található, eredetileg a király bolondját látták benne. A felújítás alatt azonban találtak rajta egy feliratot, amely szerint Ézsaiás prófétáról van szó.     Az oltár szárnyain található képek művészi értéke rendkívüli. Az elülső képeket valószínűleg Lőcsei Miklós festő festette. A hátsó festmények a szepeshelyi (Spišská Kapitula) Zápolya-kápolna oltárán festett jelenetekre hasonlítanak. Úgy tűnik, Schongauer hatása. Az oltár szárnyainak elején párban szentek láthatók: Szent Sebestyén és Szent Kristóf, Keresztelő Szent János és Szent Jakab apostol, Szent Borbála és Szent Katalin, Szent Dorottya és Szent Margit. A bezárt szárnyakon a Boldogasszony életének képei vannak: a Jó Hír, a Látogatás, Krisztus születése, a Három király üdvözlete. FOTOALBUM

Két Mária oltára   Felül     A két Mária oltárszekrénye, amely eredetileg Kiskerényben (Kurimany) volt.     A két Máriát ábrázolják, ahogy illatszerekkel Krisztus sírjához mennek.     Az oltárt a 16. század húszas éveiben alkották. Úgy tűnik, a domborművek alkotója egy segéd Pál mester műhelyéből, aki Pál mesternek a palástok kidolgozásában segítkezett. A palástok mesteri kidolgozása mellett az arcok és a kezek kifaragása viszonylag kezdetleges. FOTOALBUM

Karácsonyi predella oltárja   Felül     A déli fal befalazott bejárata előtt egy több más oltárból összerakott oltár áll. Figyelemre méltó különösen a predellája, amely a Három király üdvözletét ábrázolja. A festmény a dunamenti iskola stílusa. A kép nagyrészét a gyönyörű dunamenti táj tölti ki. A kép egy ismeretlen oltárról származik.     Az oltárt 1957-ben Kotrba František restaurálta. Az oltárszekrény talán a 16. század elejéról származik, négy szobra kb. 1420-ból. Ezek Szent Jakabot, Szent János evangelistát, Keresztelő Szent Jánost és Szent Györgyöt ábrázolják. A felettük lévő Keresztrefeszített is nagyjából ebből a korból van. Az oltárszekrény festményei későbbi korból származnak. Az elülső oldalukon Szent Jeromost és Szent Bertalant, a hátsó oldalukon a Szenvedő Krisztust és a Szenvedő Szűzet ábrázolják.     A kis oltárt 1961-ben Kotrba H. és Darolová A. újították fel, ekkor állították is össze. FOTOALBUM

Durini Szent Erzsébet-oltár   Felül     A templom déli hajójának hátsó keresztelő kápolnájában található. Az oltáron csak az 1493-ból származó festmények eredetiek. Ezeket is bizonyára a Szent Erzsében templom főoltárára szánták. Ez a templom a lőcsei városfalak előtt állt, de stratégiai okokból a 16. század első felében lebontották. Ekkor a képek a Szent Jakab plébániatemplomba kerültek, egy ideig oltárként használták ezeket. Később használaton kívül kerültek. 1857-ben Merklas Václav tanár találta meg őket és javaslata szerint Širokovský lőcsei asztalos egy neogótikus stílusú oltárt készített el számukra. Az oltárt 1875-ben szentelték fel.     A kápolna befejezése idejétől, 1861-től, ezen a helyen áll. Az oltár megalkotását Záboysky szepesi püspök finanszírozta, ezért van rajta a címere. Az oltárszárnyakon lévő képeket valószínűleg Lőcsei Miklós festő festette. Az egyik elülső oldalon Szent István életének jelenetei láthatók: elfogása és megkövezése. A másik oldalon pedig Szent Erzsébet életének jelenetei vannak: egy kereszt jele és beteg ápolása. A szárnyak hátsó oldalán Szent Bernát, Szent Elek, Szent Hedvig, Szent Helén látható. Az oltárszekrény közepén Szent Erzsébet alakja van, oldalán Szent István első vértanúval és Szent Flóriánnal. Az oltárképet Slánsky B. restaurálta. Az egész oltár restaurálása még várat magára. FOTOALBUM

Loretáni Szűz oltárja   Felül     1700 körül alkották barokk stílusban. 1731-ben szentelték fel.     Ma a Mátyás-király oratóriumában található. FOTOALBUM

Nepomuki Szent János-oltár   Felül     Az alsólehnici kamalduli barátoktól vásárolta meg a lőcsei plébános 1729-ben és a sekrestye melletti északi falra tetette. 1731-ben szentelték fel.     Miután a templom északi falán gyönyörű festményeket fedeztek fel, elhelyezése kérdésessé vált, mivel részben e festményeket elfedte. Emiatt a templom általános felújítása után, 1875-ben, már nem helyezték vissza eredeti helyére, hanem a Szent György kápolnába, ahol - bár nem teljességében - a mai napig megtalálható. FOTOALBUM

Felső-répásfalui Szent-Katalin kis oltárja   Felül     A szepeshelyi (Spišská Kapitula) Egyházmegyei Múzeumnak a 20. század ötvenes éveiben történő felszámolásakor mentették meg. Miután 1977-1978-ban Darolová A. restaurálta, a Szent György-kápolnában állították fel.     Az 1510-1520-as évekből származik. Az oltárszekrény Szent Katalin szobrát tartalmazza, a szárnyakon előlről Szent Borbála és Szent Dorottya, hátulról pedig Szent Apollónia és Szent Ottília képei láthatók. FOTOALBUM

Önálló kis szobrok   Felül     Az oltárokon kívül a Szent Jakab templomban még egy sor különálló értékes szobor, szoborcsoport található. Annyi van belőlük, hogy egy értékes galériát is alkothatnának. Ezek közül egyes szobrokat eredetileg is különálló szobrokként alkottak (keresztek, keresztrefeszítési szobrok), más szobrok pedig oltárok részei voltak vagy lehettek. Többségük lőcsei eredetű és régóta a Szent Jakab templomban vannak elhelyezve.     Keresztrefeszített. A templom legrégibb szobrai közé tartozik. A főoltár előtt egy „életfa“ jellegű kereszten van. Feltételezhető, hogy 1350 körül alkották, talán előbb. A keresztrefeszített Krisztust nem győztesként ábrázolja, hanem egy régebbi elképzelés szerint mint egy sebektől és fájdalomtól megviselt embert. A sebek, a vér, a bordák naturalista ábrázolása is ezt emeli ki. Csak az arc szép, kifejezve ezzel a halál és bűn feletti győzelmet. A szobrot 1971-ben Darolová A. újította fel.     Keresztrefeszítés csoport az északi előteremben. Egy ismeretlen művész alkotása az 1460-1480-as évekből. Az alakok vonalai durvábbak, olyan mintha egy kőfaragó alkotta volna őket. A naturalista elemek (vér) itt is hangsúlyozottak. A szoborcsoportot a Kotrba fivérek újították fel 1955-ben.       Keresztrefeszítés csoport Mátyás király oratóriumában. A diadalív keresztgerendáján lévő Keresztrefeszítést helyettesíti. A templom déli árkádos karzatszerű részén van elhelyezve, amelyet Mátyás király oratóriumának hívnak. A szobrok emberfeletti nagyságúak (180-200 cm), hársfából készültek a 15. század végén. Fetételezhető, hogy a Keresztrefeszített egyenesen Pál mester műhelyéből való. Ez a szobor az ún. csáki Boldogasszony és Szent György szobrával együtt Pál mester mestermunkája is egyben. A többi szobrot más készítette. A kereszt négy végén négy medailon található, ezek a négy evengelistát szimbolizálják. A szoborcsoportot 1962-ben a Kortba fivérek újították fel.         Keresztrefeszítés csoport, barokk stílusú. A templom déli falának külső oldalán található és egy művészien kovácsolt rács védi. A keresztet 1747-ben megbocsátási okirattal látták el, a hívők nagy becsben tartják. Felállítása összefügg az ellenreformáció alatti jezsuita missziókal.     Szent Rókus és Szent Kozma szobrai. Fából faragottak, az orgona empóriumán találhatók. A pestis ellen védő szenteket ábrázolják, talán 1500 körüliek. Az eredeti többszínű festésük is megmaradt. A szobrot 1955-ben a Kotrba fivérek újították fel.       Szent György lovasszobra. A templom legértékesebb szobrai közé tartozik. Nagy valószínűséggel Pál mester műve (mesterműve?) talán 1515-ből. Az eredeti állványon áll a Szent György kápolna sarkában, háttérben a Szent György-legenda képeivel. A csoport három szoborból áll. Megállapítható az összefüggés a szepesszombati (Spišská Sobota) templom szobrával. A szobrot 1973-ban Kotrba Herman újította fel.       Pieta. A templom északi bejárata előtti oszlopon található. Az Egyházmegyei Múzeumból származik. Feltételezhetően egy népi fafaragó műve, ezért keletkezésének időpontja is bizonytalan.         Kőperényi Boldogasszony. A részben megsérült Boldogasszony szobor Kőperényből (Uloža) származik, a Szent György kápolnában található. A szlovákiai gótikus művészet egyik korai példánya, talán 1350-ből. FOTOALBUM

Pastofóriumok   Felül     Minden katolikus templom legfontosabb belső építménye a szentségház, amelyben a szent ostyát tartják - a katolikus hit szerint Krisztus testét. Ma a szentségházak - tabernákulumok - az oltárokon helyezkednek el. A középkorban a szent ostyát úgyn. pastofóriumokban tartották, ezek többnyire az oltár mögötti falon egy bemélyedésben voltak, vagy kis torony alakjuk volt. A lőcsei Szent Jakab templomban három ilyen pastofórium található.     A legjelentősebb pastofórium a főoltártól balra helyezkedik el. Torony alakja van, amely egy hatoldalú kövön áll. Magassága 14,6 m. Gazdag díszítése kőből vagy stukkóból van. A pastofórium a 15. század első felében készült és 1863-ban Faragó József szobrász újította fel.     A másik két pastofórium kevésbé ismert. Mindkettő a mai sekrestyében van elhelyezve, a sekrestye valamikor egy külön kápolna volt. Az egyiknek bejárati kapu alakja van, három kis toronnyal. A 14. században alkották, amikor a kápolna padlója lényegesen lejjebb volt a mainál. A közelmúltig szertartások alkalmával kézmosásra alkalmas edénynek vélték. Olyan feltételezés is volt, hogy az iglói (Spišská Nová Ves) plébániatemplom északi bejáratának tanulmánykapuja. Vele szemben taláható a 15. századi karcsú harmadik pastofórium. FOTOALBUM

Szószék   Felül     A templom főhajójának hátsó részén található, mivel a reformáció idejében keletkezett és az evangélikus templomokban a szószéknek központi helyzete van. Az eredeti szószék a templom főhajója elülső részén volt.     A mai szószéket 1625-1626-ban az olmützi (Olomouc) Kollmitz Kristóf asztalos készítette. Kollmitz a fehérhegyi (Biela hora) csata után kivándorolt és Lőcsén telepedett le. A szószék szobrai Schmidt Hans és Unterbaum Pál munkája. Bár szobraik nem képeznek nagy művészi értéket, a szószék ennek ellenére méreteivel, építészetével és ikonjaival fontos művészeti tárgy. Az alkotója a kereszténység születését ábrázolta rajta.     A szószék Mózes fején ül. Mózes kezében Tízparancsolatot - a természetes törvényt - tartja. A szószék alsó részén az Ószövetség jelenetei láthatók: Ábrahám áldozata, Sámson a filiszteusok táborában, Jakab harca az angyallal - a kereszténység a zsidóságból gyökerezik.     A szószék felső részén a négy evengelista és Szent Pál látható. Tetejét a Feltámadt Krisztus szobra díszíti - a keresztény hit alapja. A szószéket Kramer Antal, lőcsei polgár építtette. A szószék felső részét 1954-ben a Kotrba fivérek újították fel, majd 1995-1996 között Kuc J. a Krajčírik Ľ. FOTOALBUM

Orgona   Felül     A lőcsei plébániatemplomban már a 15. században volt egy orgona. Később két orgonája is volt. A mai orgonát 1624-1630 között a krakkói Hummel Hans orgonamester, a krakkói Hertel András és a dániai eredetű Schmidt Hans szobrász készítette a város és egy gazdag polgára - Pobst Frigyes költségén. Miután 1630-ban Hummel orgonamester lezuhant az állványról és agyonütötte magát, az orgonát a lengyel Nitrowski Jerzy orgonamester fejezte be.     Az orgona nem a mai helyén volt. Eredetileg az orgona empóra két oszlopa között függött a templom északi hajójában és annak idején Lőcse leghíresebb nevezetességének számított. 27 regisztere volt és a 19. század közepéig a történelmi Magyarország legnagyobb orgonájának számított. Mai helyére 1865-1877 között került. Az áthelyezést a salzburgi Mooser Lajos cége végezte el. Az orgona egy új belső gépet kapott és 34 regiszteresre bővítették Ezt a gépet 1931-1932 között az ismert krnovi Rieger cég újra kicserélte.     Figyelemreméltó az eredeti orgona szekrénye, ennek gazdag díszítése és szobrai. Felső részén két griffmadár Lőcse címerét tartja, az oldalán kürtölő angyalokat látunk. Az alsó részén a Probst család címere van. Az eredeti szekrény ma nem működik, az orgona empóra keleti erkélyén található. Eredeti orgonasípok vannak rajta.     Az orgonát 1997-2000 között a lőcsei Állami Restaurátori Műhely munkatársai újították fel: a szekrényt Franzen P., a zenei részt Mašlár R. FOTOALBUM

Keresztelőkád   Felül     A templom déli hajójának hátsó részében a Durini Szent Erzsébet oltár előtt az ún. keresztelőkápolnában a 14. század utolsó negyedéből származó keresztelőkád áll. Gótikus kehely alakja van. Az iglói (Spišská Nová Ves) harangöntő műhelyben készült.     Felső részén néhány sávban gazdag növény-díszítése van. A keresztelőkád kerületén a Keresztrefeszítés jelenetei, négy fejszobra - minden bizonnyal négy próféta fejszobra, valamint Szent Péter és Szent Pál alakjaival.     A középső gyűrűt 12 próféta fejszobra díszíti. FOTOALBUM

Padok   Felül     A padok a középkori templomok fontos kellékét alkották. Különösképp a reformáció idején a jelentősebb családoknak kijelölt helyük volt vagy saját padjukat készítették el. Lőcsén a középkori padok egy része megmaradt, ezek közül többnek történelmi és művészi értéke is nagy.     A 15. századból két pad maradt meg. Az első az ún. szenátori pad. Ez teljesen a templom hátsó részében helyezkedik el. A másik a Lőcsei fehér asszony padja, amely ugyan lényegesen kisebb, de szebb és gazdagabban díszített. A szenátori pad szalagján szerepel az 1494-es év és valószínűleg a négy Jagelló testvér számára készült, akik abban az évben Lőcsén egy titkos találkozón vettek részt. A pad négy szakaszra van osztva. A középső ülést kivéve, minden szakasz felett más virágdíszítés van. A díszítés azonban nem teljes. 1538-tól a lőcsei városvezetést szolgálta. Az elülső, térdeplő része 1615-ből származik. Mindkét padot a 19. század hatvanas éveiben újították fel.     A 16. századból már több pad megmaradt. Az egyik az északi bejárat melletti oszlopnál található. Berakásokkal gazdagon díszített. A jelenetek városokat, templomokat ábrázolnak, késői reneszánsz stílusban. Az eredeti felirat szerint a 16. század elején a Késmárki Gergely mester készítette. Ez a pad melletti másik pad a címere szerint Lőcse leggazdagabb családjáé, a krakkói származású Krupek családé volt. 1542-ből származik, ez is több fafajtából készült gazdag berakással. Szépsége 1968 után vált nyilvánvalóbbá, miután Kotrba Herman felújította.     A templom több részén találhatunk egész padokat vagy padok részeit a 17. századból. A padok többsége azonban a 19. századból származik. A templom hátsó hajójában lévő padok 1845-ben készültek, a hajó elülső részén lévő kisebb padok pedig 1862-ben. FOTOALBUM

Ablakok   Felül     A templom megvilágítása nagy, felül szép körívű, háromrészes gótikus ablakokon át történik. Az ablakok a keleti és déli oldalon vannak, egy ablak az északi oldalon is. Azt nem tudjuk, hogy eredetileg is művészi ablaküvegekkel voltak-e beüvegezve. Bizonyára nem, mivel az elmúlt évszázadok könyvelésében az üvegcserét gyakran emlegetik, de színes üvegről egyszer sincs szó. A mai üveg a 19. század második feléből van. Több mecenás csináltatta, de ezek már gyári készítésű üvegek. Az ikonképek is többé-kevésbé véletlenszerűek.     A 19. század hetvenes éveiben végrehajtott templom felújítás folyamán, a templom felújítását a szepesolaszi (Spišské Vlachy) plébános, Vajdovszky János Dr. felügyelte. Ő kezdeményezte az ablakok felújítását is, mivel azok nagyon rossz állapotban voltak és ha már javításra kerül sor, használjanak színes üveget. Javaslatára Császka György, akkoriban szepesi püspök, a tiroli Glasmalerei und Cathedralen-Glashütte cégnél Innsbruckban három ablakot rendelt meg. Az ablakokat 1876-ban leszállították, majd még abban és a rákövetkező évben be is szerelték. Az ablakokon Szent István és Szent László látható, a harmadikon csak kazettás berakás van.     A többi ablakot a budapesti Kratzmann Ede cége készítette el. Ezek közül Császka György - akkor már kalocsai püspök - ismét hármat kifizetett, a többit a helyi plébánia és Kompányi Celesztin plébános állta. Az ablakokon Szent György, Szent Márton, a Szeplőtelen Szűz, Szent Jakab, Szent József, Szent János evangelista látható. A keresztelő kápolnában Xaveri Szent Ferenc, a Havas Boldogasszony-oltára mögött az Isteni szív látható.     A Születési kápolna ablakait nem üvegezték be színes üveggel. A háború alatt az ablak megsérült, 1955-1956-ban kijavították. Különösebb művészi értéke nincs. FOTOALBUM

Sírfeliratok és síremlékek   Felül     A lőcsei Szent Jakab templom mindenekelőtt Pál mester által készített főoltáráról híres. Már kevesbé ismert, hogy egyben egyedülálló gótikus oltárok gyűjteménye is. A kevésbé ismert emlékekhez tartoznak a 14-18. században keletkezett sírfeliratok és síremlékek, talán Szlovákiában a leggazdagabbak. A több mint negyven síremlék, sírtábla és pajzs különféle művészi értéket képvisel, de összességükben hatalmas történelmi és kultúrértéke van. A reneszánsz és a reformáció idejében az emberi figyelem elfordult az Istentől, a transzcendes eszméktől, és az ember felé fordult. Az ember síremlékeivel bejutott a templomokba is. Oltárokat már nem épített, de a templomban halmozódtak a síremlékek, pajzsok, sírkövek, amelyek a templomban eltemetett embereknek állítottak emléket, legyenek ezek a kriptába vagy csak a templom padozata alá temetve. Az ilyen temetés teljesen gyakori volt egészen II. Józsefig, aki aztán betiltotta. Később azonban az emberek visszatértek az ilyen temetkezési módhoz, a temetőkben lévő kriptákat - bár ritkán, de - ma is használják. Az ellenreformáció alatt azonban a templomokból több sírfeliratot, mint oda nem valót eltávolítottak. A lőcseiek megfontolt hozzáállásának jele, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy a reformáció alatt megtartották régi oltáraikat, az ellenreformáció után is meghagytak a templomban számos síremléket és sírfeliratot. Csak a lobogókat, páncélöltözeteket és fegyvereket távolították el. Mivel több sírfeliratot a templom padlójába helyeztek, ezek járkálással elkoptak, és ezzel megsemmisültek. Ezek közül többet úgy mentettek meg, hogy a templom falához vagy oszlopaihoz állították őket. Számos sírfelirat ma is az eredeti helyén található. Ezek többnyire kőből készültek és már eredetileg erősen a falhoz vagy oszlophoz voltak rögzítve. Több sírfeliratot a templom festése vagy felújítása alatt áthelyeztek. Főleg a hátsó kápolnákba kerültek, amelyek így galéria jelleget kaptak. Megemlítendő, hogy sok sírfeliratot a saját költségén a plébaniahivatal újítattott fel. Az állam csak az utóbbi időben járul hozzá a templom felújításához.     A síremlékeknek és a sírköveknek azonban mindenekelőtt nagy művészi értéke van. Több síremléken vagy sírkövön festett kép vagy szobor is van, avagy önmagukban az építészeti vagy művészeti megoldásuk miatt művészeti tárgyak. Többségükön családi címer található. Ezért a nemesi és polgári címertan pótolhatatlan forrását is jelentik. Csaknem mintegyik sírfeliraton szerepel az elhunyt neve, kora, elhalálozásának időpontja, de címei is, amelyből következtetni lehet társadalmi pozíciójára. Nem csak polgárok sírfeliratai vannak meg, hanem a főnemességé is, főleg a Thurzó családé - ez a család történelmünkben fontos szerepet játszott. Nem egy sírfelirat tájékoztat arról, honnan jött az adott család Lőcsére, mi volt a foglalkozása. Gyakoriak a Biblia idézetek, de verses idézetek is, ebből a kultúrszintre következtethetünk. A feliratok túlnyomó többsége latinul van, de német feliratok is találhatók - ezeket német nyelvemléknek tekinthetjük. A sírfeliratok nagy többségét a helyi faragók és vésnökök készítették. Egyes sírfeliratokat azonban importáltak, megrendelésre készítették és ide hozták. Ezért ezek is figyelemre méltók.     A legrégibb sírkő a Szent György-kápolnában található, nagyon valószínű, hogy az eredeti helyén. Vörös márványból készült, a kápolna építőjének szentelték, Ulenbach György kassai polgárnak, aki 1392-ben hunyt el. A feliraton kívül a sírkövön a címere is megtalálható, ez egy pajzs, felfordított kereszttel, amelyet egy hullámvonal vág át. A sisak dísze egy bagoly, németül Eule (Eulenbach, Ulenbach).     Az északi előteremben két kerek alakú sírkő található. Az egyik Wilhelm von Reichenburg, német landsknecht kapitányé 1538-ból, a másik a Szepesi vár kapitányáé, Perner Kristófé, aki 1528-ban hunyt el. Lőcsei Bálint faragó és festő készítette.     A templomban legtöbb síremlék és sírfelirat a Thurzó családé. A család Betlenfalváról (Betlanovce) származott, a 15. és 16. században Lőcsén laktak. A család több tagját, még ha Lőcsén kívül is teljesítettek szolgálatot, a lőcsei Szent Jakab templomban temették el. A templom középső hajójában a főoltár előtt voltak a kriptáik és szarkofágjaik. Ezeket a városi előljáróság parancsára 1753-ban felszámolták, ekkor a sírokból több gyönyörű ékszer került napvilágra. Az ónból, rézből vagy ezüstből készült koporsókat is eladták. A sírköveket a hátsó keresztelő kápolnába helyezték át, a mai helyükre. Néhány síremlék más helyre került. A templom déli hajójának külső oldalán található a legrégibb thurzói síremlék, amely vörös márványból készült a 15. század második felében. A keresztelő kápolnában több thurzói síremlék található, címerrel, de az elhunyt szobrával is. A legrégibb I. Thurzó János síremléke, aki bányamérnök és krakkói polgár volt, 1508-ban hunyt el. A következő II. Thurzó János síremléke, aki szepesi főispán volt, 1558-ban hunyt el. Művészileg a legértékesebb I. Thurzó Elek síremléke. Thurzó Elek bányatulajdonos és pénzügyi szakember volt, később királyi pohárnok és királyi bíró. Síremléke a német reneszánsz gyönyörű műve, feltételezhetően Augsburgban faragták. Fehér márványból van, egy kereszt, amely alatt Thurzó Elek térdel nejével és három lányával. 1543-ban hunyt el. Szintén nagyon értékes II. Thurzó Elek síremléke 1594-ből. A templom főhajójában a negyedik pillérnél található. Az elhunyt térdelő alakját ábrázolja, aki az Istentől kapja a lelkét - egy gyermeket. A síremlék alsó részén Thurzó teste van, amelyből egy kisgyermek alakjában elszáll a lélek. A síremlék feletti pajzson két delfin van, ami Lőcsére jellemző. Márvány sírtáblája és fából faragott síremléke van III. Thurzó Kristófnak is, Szepes és Sáros vármegye főispánjának, 1614-ben hunyt el. Hasonló, de igényesebb sírfelirata van Thurzó Sztaniszlávnak is, Szepes vármegye főispánjának és palatinusznak. Ezt a sírfeliratot 1626-ban a szepesolaszi (Spišské Vlachy) Weingard Hans készítette. Ez egyben az utolsó thurzói sírfelirat is a lőcsei templomban, mivel röviddel ezután a Thurzó család kihalt.     Történelmi szempontból a legértékesebb az Urbanovitz Márton kőfaragó által feleségének Margitnak, Pál mester unokájának készített sírfelirat. A szövegből megtudjuk, hogy a lőcsei főoltár alkotója Pál mester volt. A sírfelirat eredetileg a templom déli előtermélének külső falán volt elhelyezve, de mivel az időjárási viszonyok nagyon megviselték, 1989-1990-ben felújították és áthelyezték a templom belsejébe. A sírfelirat másolata a harangláb földszintjén található.     A Havas Boldogasszony-oltár mellett két márvány sírfelirat található. Az egyszerűbb 1593-ből Tribel Gergely "de Jarisch in Ivanovics" nemzetközi hírnevű kereskedőé. A másik díszesebb, 1612-ből, több alabástrom dombormű van rajta. A bajorországi Schobenhausen városból származó Rhael Antal bányamérnöké, a Roll család elődjéé. Róluk kapta nevét a margitfalvai (Margecany) Főnixhutta (Rolova Huta).     A hajó második oszlopán Engelhart György címeres kőfelirata található 1598-ból. A templom északi bejárata fölött egy pazarul díszített síremléket látunk 1649-ből, a templom ismert mecenása - Pobst Frigyes - címerével. Pobst Frigyes építtette az orgonát és a szószéket. Hasonló, de bearanyozott síremlék az orgona empóriumán is található, a szószékkel szemben: Amman Jeromos, ismert kereskedőé.     Az északi hajó hátsó részében található Rompauer Mátyás egyszerű sírfelirata 1640-ből. Az északi hajó hátsó kápolnájában több fából faragott sírfeliratot helyeztek el. Ezek azelőtt a templom legkülönbözőbb helyein voltak. Két sírfeliraton dombormű is van: a Mennybemenetel az 1670-ből származó Schwab János sírfeliratán, valamint az Utolsó ítélet az 1672-ből származó Gosnovicer Mátyás sírfeliratán. Két további sírfeliraton értékes kép is van: Lázár feltámadása és a Születés (a Születés Girschner György, lőcsei szenátor 1672-ből származó sírfeliratán van).     A templom déli hajója keresztelő kápolnája tele van sírfeliratokkal és síremlékekkel. Legtöbb a Thurzó családé. Ezenkívül találhatunk itt más értékes sírfeliratot is, értékes képekkel, pl. Jákob álmát az 1602-ből származó Buchwald György sírfeliratán, az Utolsó ítéletet Greff Lőrinc szenátor 1609-ből származó sírfeliratán, valamint két további a szembelévő falon a Getsemáni kert motívumait és Júdás árulását ábrázolják.     A templom déli hajójában is több értékes sírfelirat található. A templom legnagyobb sírfelirata a keresztelő kápolna mellett van, Wolf Jánosé, akit rablók támadtak meg az Eperjesre (Prešov) vezető úton, amikor a város pénzét vitte oda és aki hazatérte után belehalt sebesülésébe. A sírfelirat 1625-ből származik és Krisztust a sírban ábrázolja. A bejárat mellett Putischer Dániel kőből készült címeres sírfelirata van 1652-ből; a bejárat másik oldalán pedig Hain Miklós - az ismert lőcsei krónikás apja - sírfelirata 1659-ből. Itt találhatjuk még Zabler Hiob, lőcsei evangélikus lelkész sírfeliratát egy domborművel - Egy kislány feltámadásával 1663-ből, amelyet nejének készíttetett.     A leggazdagabb lőcsei családok közé tartozott a Lang család, e családba több módos kereskedőcsalád fia is benősült. Jólétükről két fekete márványból készült, alabástrom szobrokkal kiegészített sírfelirat is tanúskodik. Ezek a déli hajó elején találhatók, a Szent Anna-oltár és a Szent Jánosok oltára közelében. A krakkói Lang Kristóf sírfeliratán egy kereszt a központi motívum, míg Lang Jánosénak központjában a felirat van. A második sírfelirat 1639-ből származik. Elhelyezésénél le kellett szerelni a Szent Anna-oltár hátsó fix szárnyát, amely emiatt a későbbiekben el is veszett.     Több sírfelirat a templom külső falán helyezkedik el, de számosat közülük az időjárási viszontagságok már olvashatatlanná tettek. 1988-ban Eickler Mihály 1629-ből származó sírfeliratát újították fel. Eredeti helyén, a déli előterem nyugati falán a sírfelirat másolata látható. FOTOALBUM

Művészeti emlékek   Felül     A művészi iparosmunka helyet kapott minden eddig felsorolt emléknél: az építészeti stílusnál, az oltároknál, a sírfeliratoknál, stb. A Szent Jakab templomban azonban több olyan kisebb művészi tárgy is van, amelyeket nem sorolhatjuk az eddig említett műtárgyak közé. Ez azonban értékükön mit sem változtat. A látogató általában észre sem veszi, ezzel csak saját élményét korlátozza. Említsük meg a legjelentősebbeket.     Külön fejezetet alkotnak a padok, ezek közül egyesek kimondott iparos-művészeti remekek. De más fából készített értékes műtárgy is van: pl. két kisebb reneszánsz stílusú ajtó, amely az északi előteremből a volt könyvtárba vezettek. Egyszerű, de művészi faberakás díszíti. A sekrestyében megtaláljuk az Engelholm Olaf által 1690-ben készített szekrényt. Csavart oszlopai vannak és barokk díszítése. De a mai bejárati kapuk is ide tartoznak. Bár ezek nem művészeti targyak, de már több évtizede szolgálnak. 1876-ban készített Greisinger Sándor asztalosmester.     A kovácsmesterek munkája is jelentős. A legértékesebbnek az északi előteremből a Szent György kápolnába vezető kovácsoltvas ájtót tartjuk. A kapu felületét a hozzászegecselt sávokkal kisebb négyszögekre osztották, a négyszögeket egy kör központjában lévő rózsa és csillag díszíti. Egy sárkány pofájában rögzített kopogtatót tartunk a kovácsművészet tetejének. A kapu keletkezésenek dátuma ismeretlen: a 14. századi kápolnaépítés és 1515 közötti, amikor a kápolna már kész volt.     A templomban több rács is van. Ezek választják el a nyugati kápolnákat a templom többi részétől, de más funkciójuk is van. Reneszánsz stílusú rácsokról van szó, ezek talán a templom közepén lévő thurzói sírok körüli kerítést alkották. Valamivel silányabb minőségű az eredeti sekrestyébe vezető bejárat rácsa a Mátyás király passió oltára mellett. A vasból készült fogantyúja azonban művészileg nagyon értékes.     Az iparművészet teteje az aranyművesek munkája. A templom kincsei között erre sok példát találunk a 14. századtól a 20. századig. A legismertebb a 14. századi áldozati ostyát tartó fedeles edény (cibórium), amely eredetileg a leprások templomáé volt. Több művészi kehely, ostyatartó, ereklyetartó van itt. A legtöbb gótikus stílusú, de művészileg legvonzóbbak Szilassy János, lőcsei aranyműves munkái, aki a 18. század derekán dolgozott Lőcsén. Munkájának jellegzetes dísze egy zománc medailon. Több kehely és három gyönyörű szentségtartó található tőle Lőcsén. A templom kincseibe azonban számos más fémből készült tárgyak is tartoznak. Mosdókanna rézötvözetből a 15. század elejéről, egy sor füstölő, fémtok, fémköcsög - főleg barokk és klasszicista stílusú. Ide tartoznak a fémből vagy fából készült gyertyatartók is, ezeket ma már nem használják.     A textil tárgyakat történelmi szempontból mindeddig nem értékelték ki. A Szent Jakab templom legrégibb és legértékesebb miseruhái a Szepességi Múzeumban találhatók. A Születés kápolnában üvegszekrényekben újabb miseruhák láthatók. Művészi értékük abban van, hogy díszítésüket kézzel, gyakran arany és ezüst szállal hímezték. Több miseruha barokk vagy klasszicista stílusú. FOTOALBUM

Befejezés   Felül     A Szent Jakab templom egy élő templom. Működéséhez a hívők jelentősen hozzájárulnak. Hozzájárulásukból, adományaikból és gyűjtésből újították fel a templom csaknem minden művészi tárgyát, még akkor is, ha a II. vatikáni zsinat után már nem használják misézéshez mintegyiket. A tulajdonos és a használók azonban tudatosítják, hogy a nemzetünk és összes nemzetiségeink kultúrájának egyedi és megismételhetetlen tárgyairól van szó. Tudatosítjuk azt is, hogy az európai, de a világkultúra - nem is jelentéktelen - részét alkotják, a kereszténység hozzájárulását az európai kultúrához. Minden látogatót, aki érdeklődik az emberi szellem és emberi kéz alkotásai iránt, szívesen fogadunk. Érdekünk, hogy a látogató szép, művészi élménnyel gazdagodjon, de ismeretekre is tegyen szert az esztétika, kultúra kincseiből, gyarapodjon elvi, nemzeti tartása és büszkesége.     A látogatóktól elvárjuk - vállásuktól vagy vallástalanságuktól függetlenül - hogy a templom szentély voltát tiszteletben tartsák. Így van ez a világon mindenütt, így legyen ez nálunk is.     Mások jogainak tiszteletben tartása, a kölcsönös tisztelet és tolerancia egy mai művelt ember természetes viselkedésének megnyilvánulása. FOTOALBUM

A lőcsei Szent Jakab-templomot bemutató honlapom segítségével meghívom Önt ezen értékes történelmi épület meglátogatására. Isten hozta. Rudolf Kukura

Szerzők | Szabályok és árlisták | Webmaster

Időjárásjelentés | Útmutató árak Szlovákiában

Szepesség | Gömör | Liptó | Felső-Garam-régió | Szlovák paradicsom | Magas-Tátra | Alacsony-Tátra | Bélai-Tátra
Pienin-hegység | Szepesi vár | Szent Jakab-templom | Lublóvár | Krasznahorka | AquaCity | Besenyőfalu | Tatralandia | Ménhárd | Felsőzúgó
Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, mindenfajta adatkezelő programokba való bevitele csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges ©.
Saját szükségletre engedélyezett a weboldal tartalmának kinyomtatássa, a kinyomtatott oldalak sokszorosítássa viszont tiltott.